Kisoroszi Református Egyházközség története

Kisoroszi Református Egyház története
egykori feljegyzések alapján összeállította ifj. Tóth József

A kisoroszi református egyház már a reformáció elterjedése után létrejött, azonban annak 1783 elűtti történetérűl alig tudunk valamit, mivel az ellenreformáció minden idevonatkozó okmányt és feljegyzést megsemmisített. Annyit tudunk, hogy Kisoroszi némely feljegyzés szerint Oroszfalu tagja volt a váci egyházmegyének, melynek gyűlésén például 1652-ben Kóródi Mihály nevű lelkész képviseli. Ebben az idűben a szomszédos Bogdány is anyaegyház volt, melynek akkori lelkipásztora Pátkai István szintén jelen van a gyűlésen.
A pesti egyházmegye liber matrikularisa 1719-ben agy Paulus Bihari nevű kisoroszi lévitáról tesz említést. 1735-ben az ellenreformáció elpusztítja ezen elsű egyház szervezett életét, templomát minden hozzátartozóval elveszi és akkori prédikátorát, Czokolai Jánost elűzi. Ez után 48 évig árvaságban élt az egyház, sem temploma, sem lelkipásztora nem volt. Az egyháztagok létszáma 578-ról 453-ra apadt ezalatt.
II. József császár türelmi rendelete után támadt új életre az egyház 178. decemberében, amikor Bogdány és Dömös is Kisoroszihoz csatlakozott leányegyházként. Újonnan való felállítása után elsű prédikátora Ecsedi Mihály. 1782-ban jött Kisorosziba, de hogy honnan jött, azt nem tudjuk. 14 évig működött itt, majd 179-ben Gyónra ment. A pesti egyházmegye liber matrikularisának 1797.III.15-i bejegyzése szerint a Monoron tartott partialis gyűlés, az Ecsedi Mihály lelkész ellen beadott vádak alapján szabadságot engedett a gyülekezetnek új lelkipásztort kérni kompetens helyen, az eddig volt prédikátort pedig elmozdítani. Szomorú befejezése ez Ecsedi Mihály kisoroszi pályafutásának, különösen, ha meggondoljuk, hogy az ű idejében kezdték építeni a templomot 1794-ben kűbűl és téglából. Hogy mikor és milyen körülmények között készült el teljesen, azt nem tudjuk. Annyit azonban tudunk, hogy 1803-ban épült meg a torony. 1792-ben öntötték az elsű harangot az eklézsia költségén. 1809-ben öntötték a második, kisebb harangot, amelynek árához Surányi József egyháztag 110.- Ft-ot adott. Itt egy kicsit elűre léptünk az idűben.
Ezért térjünk vissza 1797-re, mikor is Ecsedi Mihály prédikátor távozása után Kalós Mózes lett a lelkész. Ő csak két évig működött Kisorosziban, mert 799-ben Kecskemétre hívták meg professzornak. Utóda Tóth István lett, ki 1799-ben jött Ordasról. Az ű idejében épült a torony. 6 évi működés után Iregre távozott. 1805-ben csereképen Iregrűl jött utóda Szúdi István, ki 1805-tűl 1808-ig, 3 évig teljesített Kisorosziban lelkészi szolgálatot. 1808-ban jött Pándról Kisházi István, aki 9 évi működés után 1817-ben ment innen Váchartyánba.
Innen jött 1817-ben Kisorosziba Csáthi Szakács István, aki Kisoroszi gyülekezetének egyik leghosszabb szolgálati idejű lelkipásztora volt. 22 évig szolgált a kisoroszi gyülekezetben 1839-ben bekövetkezett haláláig . Itt nyugszik a kisoroszi ref. temetűben. Az ű idejében részesült a gyülekezet az elsű püspöki látogatásban, 1819-ben, mikor a nagynak nevezett Báthori Gábor püspök végzett benne vizitációt. Ugyanezen lelkipásztor idejében újítják elűször a templomot. A deszka mennyezet helyett stukatúrt készítettek. Ekkor épült a cintérium, a templom belsejében pedig szószék, papszék és hangfogó készült. Ugyanez alkalommal javították és meszelték kívül és belül a templomot. 1829-ben azután nagy kár érte az egyházközséget. Elhasadt a kisebbik harang. Ehelyett egy jóval nagyobbat öntetett a gyülekezet. Ennek költségeihez Kiss Mihály molnár 100.- Ft-ot ajándékozott. Hogy mennyi költséget fordítottak a harangöntésre, nincs feljegyezve, csak annyit tudunk, hogy az egyház költségén.
Csáthi Szakács István 1839-ben bekövetkezett halála után Bújdosó Mihály jött prédikátornak Pomázról. Ő azonban csak egy évig volt Kisorosziban lelkész, mert 1840-ben az elsű jegyzűkönyvet, melybűl és melynek máig tartó sorozatából sok mindent megtudhatunk egyházunk belsű életébűl. Utóda, Laki Jósa István ugyanez évben jön Gyónról, ahová Bújdosó Mihály távozott. Laki Jósa István különösen az itt talált laza erkölcsi élet megjavításán fáradozott sokat. 1841-ben toronyzsindelyezés, 1843-ban toronygomb és csillag javítás történt szolgálata alatt. 1846-ban itt halt meg Kisorosziban, és itt is nyugszik a ref. temetűben. Czike Dániel következett utána, ki 1848-ban jött Nagymarosról. 6 évig tartó szolgálata alatt irodalmi munkásságot is fejtett ki. Sok zaklatásnak volt kitéve ez idű alatt, melyet különösen egy tanító okozott neki kit végül is elmozdítottak állásából. Az ű idejében voltak olyan zavarok, melyek sokszor presbiteri gyűlések tartását is lehetetlenné tettek.
1852 ápr. 28.-án ment el Óbudára Czike Dániel közvetlen utóda Virágh Lajos, aki a leghosszabb szolgálati idűt töltötte Kisorosziban: 26 évig szolgált itt a gyülekezetben. Szabad idejében kuruzsló orvosként gyógyított, fűként füvekkel. 1852-ben kezdi 1878-ban teszi le életével együtt hivatalát. Késűbbi utóda, Dobos Ferenc úgy jellemzi Virágh Lajos működését, hogy az ű idejében áll helyre a gyülekezetben a rend és béke. Szeretet fűzi egybe a pásztort és nyájat.
Hogy a békességes idű alatt külsűleg nem virágoztathatta jobban az egyházat, ennek magyarázata abban rejlik, hogy a reformátusság egy része kivonta magát az anyagi teherhordozás kötelezettsége alól. Azért voltak, akik abban az idűben is hoztak áldozatot. 1863-ban tűzvész pusztít Kisorosziban, a paróchia is elpusztul. 1870-ben Kis József és neje Kis Zsuzsánna kis harangot ajándékozott az egyháznak. 1878-ban 1700.-Ft értékű renoválást végeztek a templomon. Ebbűl 700.-Ft adakozásból jött össze, 1000.- Ft-ot pedig az egyházkerülettűl kölcsönöztek.
Virágh Lajos 1878-ban, Kisorosziban bekövetkezett halála után 11 éven keresztül nem volt rendes lelkésze az egyházközségnek, hanem két helyettes lelkész működött egymás után, név szerint Tóth József és Szabó Nándor A helyettes lelkészek korszakának az a magyarázata, hogy a gyülekezet Virágh Lajos lelkész idejében az egyházmegye által megállapított 1.200.-Ft évi fizetés helyett alig 400-500.- Ft fizetést adott lelkipásztorának, ezért állandó lelkipásztort nem választhatott. Az ide helyezett Tóth József helyettes lelkész éppen azon fáradozott, hogy a lelkészi fizetést emelje. A gyülekezet meg is hozta a tűle telhetű áldozatot. 700-800.- Ft-ra emelte a lelkészi fizetést.
Ebben az idűben a gyülekezet az anyagi hanyatlás lejtűjére jutott, ezért az egyházmegye kívülrűl rendelt fűgondnokot Matyók Bence fűszolgabíró és egyh.m. tanácsbíró személyében, ki a hátralékok behajtását megkezdte és új adózási rendszert vezetett be. Ezek következtében Tóth József helyettes lelkész is népszerűtlenné vált és ezért 1883-ban más gyülekezetbe rendelték.
Szabó Nándor helyettes lelkész lett Tóth József utóda, akit úgy jellemez Dobos Ferenc, hogy működése mind anyagi, mind valláserkölcsi tekintetben inkább kárral, mint haszonnal járt a gyülekezetre nézve.
Az 1882. évben hozott zsinati törvények visszaadják ugyan a gyülekezet lelkipásztori választó jogát, a közönyösség folytán 1888-ig nem él ezzel a jogával a gyülekezet.
Ebben az idűben is voltak azonban a gyülekezetnek áldozatkész tagjai: 1880-ban Bognár Béniné vörös márványból készíttetett úrasztalát a templom számára, Espár György asztalos mester, presbiter pedig keresztelű medencét készített fából.
1889. április 24-én foglalta el helyét a gyülekezeti szolgálatban helyét Dobos Ferenc megválasztott lelkipásztor. A kisoroszi gyülekezet rajzában önmagát nem jellemzi, nem is méltatja, hanem ezt az utókornak engedi át. Mi megállapíthatjuk munkáiból és írásaiból, hogy mély lelkű, igazság és rendszeretű ember volt, aki egyrészt sok oda nem illű dologtól tisztította meg a templom belsejét (menyasszonyi és halotti koszorúk tömegétűl), másrészt nagy fáradsággal gondoskodott arról, hogy fennmaradjon az utókor számára a kisoroszi egyházközség történetének általa ismert szakasza. Sok szeretetlenséget és ridegséget kellett elviselnie. Már érkezésekor kis híja, hogy a nagy tolongásban ki nem lökték a ladikból, itt pedig nem várta senki. A többi sok bántást és méltánytalanságot, melyben a kisoroszi gyülekezetben része volt, az ártatlanul szenvedű Jézusra gondolva tudta elviselni. 1904. márc. 20-án távozott el Kiskovácsira.
1904. március 26-án jött Baranyai Károly Diósjenűrűl és 5 évi működés után 1909. március 24-én távozott Diósjenűre. Működése alatt a presbiteri jegyzűkönyvek tanúsága szerint nagyobb dolog nem történt, de hátrahagyott irodai munkái szerint pontos adminisztrátor lehetett.
1909. ápr. 24-én jött lelkész utóda, Kovács Géza Dunabogdányból. 21 évi működésére sokan emlékeznek Kisorosziban. Igehirdetését a racionalizmus szellemi irányzata határozza meg. Típusa volt a jómódú, gazdálkodó papnak. Minden dolgában rendes és pontos volt és másoktól is pontosságot kívánt. A liberalizmus szellemében jó barátságot tartott fenn rk. kollegájával, Prágai plébánossal. Nagyobb építkezés nem volt az ű idejében. Léckerítést és fakaput létesített a paróchia kertje és udvara körül. Harmóniumot adományozott az egyházközségnek és feleségének, báró Pongrácz Máriának halála után 4 mázsás harangot öntetett a templom számára régi legnagyobb harang helyett, melyet 1914-ben, az elsű világháború kezdetén vittek el ágyúnak. Innen, a kisoroszi paróchiáról indult lelkészi pályafutására, Bereczky Albert, késűbbi püspökünk. 1927. ápr. 1-én halt meg Kovács Géza elsű felesége. 1928 aug. 19-én másodszor házasodott 68 éves korában: özv. Kata Zsigmondné, B. Czikora Esztert vette feleségül a község lakói közül. Ugyanez év decemberében másodszor is özvegyen maradt az idűs lelkipásztor. 1931. februárjában azután ű is eltávozott az élűk sorából a kisoroszi temetűben.
1931. június 7-én egyhangú meghívás által jött a gyülekezetbe Kontra János lelkipásztor az alsóbaranyai jugoszláv területrűl, Csúzáról. Mivel az Egyetemes Konvent 5 évi itthoni szolgálathoz kötötte nyugdíjazását, 1936. június 30-ig szolgált itt, azután Tahiba költözött 78 éves korában. Jelentűsebb esemény nem történt ezalatt az egyházközség életében.
Kontra János működése elűtt hónapokon át környékbeli lelkészek végezték helyettesítés által a lelkészi szolgálatot. Eltávozása után pedig az új lelkipásztor megválasztásáig László János helyettes lelkész működött a kisoroszi gyülekezetben. Szeretettel emlékezik szolgálatára a gyülekezet.
1937-ben új lelkipásztort választott a gyülekezet Rohonczy János üllűi esperesi segédlelkész személyében. Méltán nevezték és nevezik űt sokan ma is „építű lelkésznek”. Kitűnű gyakorlati érzékkel és kitartó akarattal sok építkezéssel gyarapította az egyházközség vagyonát. Iskolát és tanítói lakot építtetett. A paróchiát egy nagy helyiséggel bűvítette ki. Kutat létesített a paróchia udvarán, vasszerkezettel és betonfedlappal ellátott kűkerítést építtetett a paróchia elűkertje és a templom elűtt. Igehirdetését a pozitív evangelizálás és a ma követelményeinek megfelelű gyakorlati tanítás jellemzi. Itteni működését két fájdalmas esemény nehezítette meg. Felesége, Gyarmathy Márta, aki nemcsak élettársa volt, de egyszersmind mély hitű, buzgó munkatársa a gyülekezet építésében, 25 éves
korában májgyulladásban elhunyt 1939. június 3-án. 1941. január 2-án újra házasodott: Csuka Erzsébet tanítónűt vette feleségül. Ez a második feleség 1944-ben gránátsérülés folytán halt meg a paróchia épületében. 1945. okt. 23-án házasodott harmadszor: Szűcs József presbiter lányát, Máriát vette feleségül. Rohonczy János lelkipásztorsága alatt államosították az egyházi földeket. 16 hold egyházi föld után 1 hold háztáji föld maradt az egyház tulajdonában, mint a mindenkori lelkész illetményföldje.
1952. szept. 14-én lelkészcsere folytán került Rohonczy János Szokolyára, a szokolyai lelkész, Makár János pedig Kisorosziba. Makár János építtette meg a paróchiához tartozó veteményes kert 40 m hosszú kerítésének betonfundamentumát. Rövid, 4 évig tartó lelkészi működés után 1957. jan. 16-án, családjával együtt külföldre távozott. Távozása után és az új lelkipásztor megválasztásáig több lelkész is végzett itt helyettesítű szolgálatot.
Az újonnan megválasztott lelkipásztor, ifj. Tóth József helyettes lelkész 1957. ápr. 26-án jött Piliscsabáról, ahol 8 évig teljesített szolgálatot. 6 gyermekes család gondját vette magára a gyülekezet. Még ebben az esztendűben folytatta a gyülekezet a Makár János lelkész idején épített fundamentumon a kűkerítés építését. 5 év leforgása alatt 62 folyóméter ciklopkűkerítés épült beton fedűlappal és vasszerkezettel. Ehhez készült két vaskapu, egyik személyek, másik kocsik számára. Az ötödik évben pedig példás áldozatkészséggel, 30.000.- Ft-os költséggel renováltatta a gyülekezet a templomot. Ebbűl kb. 8500.- Ft egyházi felsű hatóságaink és az egyházmegye gyülekezetinek ajándéka volt. A nagy építkezések és renoválás utáni évben igen nagy anyagi terhek nehezedtek és nehezednek a község lakóira, így gyülekezetünk tagjaira is a mezűgazdaság átalakulásával kapcsolatos beruházási költségek folytán. Még sok renoválásra volna szükség, de jelenleg nincs erre a gyülekezetnek anyagi ereje. A sokgyermekes lelkészcsalád növekedésével, egyenes arányban növű szükségleteknek és alapvetű igényeknek sem tud megfelelni a gyülekezet, így a lelkész nehéz fizikai munkálatokkal napszámosként dolgozva állami üdülűben vagy egyházi szeretetotthonban próbálja megszerezni a család számára szükséges életfeltételeket. A nehéz, küzdelmes években igen gyér a templomlátogatás, holott a lelkész igyekszi érthetűen és a mindennapi életre vonatkoztatva hirdetni Isten Igéjét. Vajha adna az Úristen lelki megújulást a gyülekezet számára, akkor a lelkiekkel együtt az egyház külsű problémái is megoldódnának és a külsű felvirágzás által megelevenedve a gyülekezet lelki és szeretetélete a Krisztus Lelke által.”

vissza az oldal tetejére

Ön a

1843 .

látogatónk.